Reggel azzal kezdte amivel este abbahagyta, nekem már nagyon elegem lett.
Évek óta hallgatom ahogy mindenkire trágyát önt, mindenkit lehány, mindenkit tönkretesz.
Ordítva mondta, hogy el akar menni innen. Mondtam neki nem tartom vissza menjen.
Órák núlva leszól nekem telefonon, hogy bocsánatot kér a páromtól. Rajtam keresztül?
Nem vettem tudomást a bocsánatkéréséről mert egy percig sem gondolta komolyan.
Nem írok hozzászólást a blogjához?
Nem.
Ugyanis borzasztóan szégyellem magam, hogy ilyen a fiam.
Nem.
Ugyanis ha nem értek vele egyet/és ez sokszor előfordul, mert ki értene egyet az állandó fröcsögéssel, okádással amit másokra szabadít/, akkor megint szemétkedés és üvöltés a vége, valamint az, hogy én nem vagyok anya.
Ha olyat írok ami neki nem tetszik, nem rakja ki.
