Négy óra. Még nem aludtam egy percet sem. Véletlenül megnéztem a fiam blogját és megállt a szívem.
Hogy lehet ily gyűlőlettel élni?
Hogy lehet így irni?
Elfelejtette a képeket amik pici korában készültek? Ahogy fürdettem? Ahogy a karomban tartottam?
Sosem süllyedtem oly mélyre, hogy mindezek ellenére megbánjam, hogy megszültem. Ő az én fiam, én hordtam 9 hónapig. Az utolsó három hónapot kórházban fekve töltöttem.
Ebbe is belemocskol.
Istenem segíts meg és bocsáss meg neki.
