Cáfolatok

Már kezdtem azt hinni, észre tért. Tévedtem. Oly stilusban oktatja az orvosokat, amitől felfordul az ember gyomra. Már a kórházak igazgatóját is zaklatja. Tegnap felhívott az orvosa és elmondta, hogy az igazgatóság perelni fog.

Ha a perben kimondják, hogy a fiam nem normális, elveszik tőlem azt viszont nem élem túl.

Agyfürkész kéne, de a vidéki élet hiányosságai közé tartozik ez is.

Pesten vannak de oda felmenni és fizetni a kezelést...........nem tudom miből.

Régebben volt már ebben része, simán hülyét csinált az orvosból.

Ha meg akarom simogatni, szeretném megpuszilni, átölelni, beszélgetni vele elküld a retvába.

Ebben valóban van igazság. Ennyi gyűlőlet és mocskolódás után a szeretetet már nem tudom átadni. Görcsbe rándul a gyomrom és amint lehet menekülésre fogom.

Évek óta tart , leamortizáltam magam és az érzéseimet is.

Ternészetesen szeretem ez nem kérdés. Sajnos neki a szeretet szó teljesen mást jelent.

Értsek vele egyet/mások is/, vegyem meg amit akar/mások pénzt küldjenek neki/, és azt csináljam amit mond, úgy ahogy mondja és azonnal.

Most tartok ott, hogy elkezd mocskolódni, rögtön eljövök és nem reagálok.

Tudtam nem alszik felmentem, remélve, hogy tudunk normálisan beszélni. Egy lánnyal beszélgetett épp, leültem és rámnézett. Ennyi gyűlőletet még nem láttam ember szemében.

Megkérdeztem miért csinálja ezt.

Nem vagyok az anyja és ennyi. Közben mondja a lánynak, hallod ez nevezi magát anyának.

Beszélt valamit valami 3 karmolásról a hátán amit esküszöm nem értettem, állítólag én csináltam.

Nem tudja mit beszél. Nem ezen a földön és nem ebben a világban él.

Ezt egy anyán kivül más nem bírná elviselni, évek óta így élünk.

Én már élni sem szeretnék, de akkor mi lesz vele.

Négy óra. Még nem aludtam egy percet sem. Véletlenül megnéztem a fiam blogját és megállt a szívem.

Hogy lehet ily gyűlőlettel élni?

Hogy lehet így irni?

Elfelejtette a képeket amik pici korában készültek? Ahogy fürdettem? Ahogy a karomban tartottam?

Sosem süllyedtem oly mélyre, hogy mindezek ellenére megbánjam, hogy megszültem. Ő az én fiam, én hordtam 9 hónapig. Az utolsó három hónapot kórházban fekve töltöttem.

Ebbe is belemocskol.

Istenem segíts meg és bocsáss meg neki.

Idáig tartott, hogy lereagáljam az irásait. Nem mentegetőzés volt a célom és remélem nem annak látszik. Csak én vagyok a másik oldal.

És nagyon fáradt vagyok. És nagyon elegem van.És nem tudom mit tegyek.

Mindent tönkretesz maga körül. Mindenkibe belerúg. Mindenkit gyilkol.

Csak az az ember jó aki egyetért vele, de ilyen csak pár napig akad, utánna megismerik és eltünnek az életéből. Ezután következik a mocskolódás és a nyilvános megszégyenítés.

Párommal sokszor ugrottunk egymásnak miatta.Már nem. Belerokkantunk és belebetegedtünk.

Nem tudom meddig bírjuk, de erőnk végén járunk.

Sokáig reménykedtem, hogy talál magának valakit akivel együtt élhetne és halálom után lenne valaki aki gondoskodik róla.Reménytelen.

Ő a fiam. Míg élek addig gondoskodom róla hiszem szeretem, vér a véremből. Félig meghaltam mikor kiderült mi a baja. És tovább haldoklom mert semmit nem tesz, hogy ne romoljon az állapota, viszont mindent megtesz, hogy ne javuljon.

Amit az emberekkel művel az nekem fáj. Sok mindenben igaza van, de a stilusa miatt eltűnik az igazság csak a gyűlőlete jön át.

A betegek rosszabbul lesznek ha az oldalát olvassák, már nem mennek oda.

Az orvosokat alázza és undorító stilusban kioktatja őket.

Nem tud pozitivan hozzáállni semmihez sem, pedig ez javítana az állapotán, inkább csak ül és gyűlőlködik, várja csodát, de érte nem tesz.

Ha valaha, valaki olvassa kérem segítsen mit tehetek érte.

Ez a délben szóltam már azért sem igaz mert orvoshoz, önkormányzathoz és bevásárolni mentünk cca 1-kor. 2 körül értünk haza és elrámoltuk amit vettünk. Odatettük a kutyók kajáját és megcsináltuk a hátsó ajtó zárját. Ekkor szólt, én a türelmét kértem. Elkezdtem a 2 kiló zuzát pucolni és mikor végeztem, gondoltam kiteregetek ekkor jött a hívás, milyen anya vagyok.

Kiteregettem és felmentem, hogy most megborotválom. Közölte, hogy nehogy má és várjak. Nem vártam, fáradt voltam otthagytam.

Én a lusta g... 57 évesen 40 év munkavisszonnyal előnyugdíjba mentem.

Ő 25 évesen nem kap csak járadékot, mert 3 év munkaviszonyt sem tudott összeszedni.

Egész nap jöttem-mentem és nagyon elfáradtam. Fájt a szívem is. Kértem hagyjon picit pihenni. Épp ledöltem mikor hallom az ordítását. Ijedten felrohanok és ott anyázik, a szék egy darabja letörve/amiről nem tehet/.

Visszavittem a szobába és közben amit csak lehetett rám okádott. Mát volt agyvérzésem, szerencsére nem súlyos. Most viszont idegösszeroppanást kaphattam. Többször előfordult, hogy éjszaka elköszönök és mondom lefekszem aludni, mire leérek és mennék az ágyba, vagy már ott vagyok lecsörög, hogy szar a net vagy valami más hasonló problémája van ami nam várhat másnapig.

Ebéd.

Ugyanaz mint a többi kaja. Már régen megmondtam, hogy akkor viszek ételt ha kéri. Még így is órákig ott van az asztalon és mikor már jéggé dermedt akkor kezdi enni.

Most is ez történt, nem szólt nem vittem. Szólt vittem.

A párom veszteség lett.

Széket szerelt a zuhanyfülkébe, kapaszkodókat ugyanoda és a wc-be is. Kapaszkodót az ágya mellé, az asztalához hozzátoldott egy polcot, hogy az ételt arra tegyük.

Liftet csinált, hogy le tudjon jönni. A stéghez vezető lépcsőt újratervezte, hogy kerekesszékkel is le tudjuk vinni. Éveken keresztül sofőrködött, hogy a lányokat hozza-vigye, elintézte a nettet, hogy kapcsolatot tudjon tartani másokkal/többen mondták, nem kellett volna/.

El sem hiszem kimaradt pár nap.

Este lefekvés előtt mint mindig kikapcsoltam a szünetmentest. Párom nem tudta, ezért mikor leszólt fogalma sem volt mit beszél.

Elmondtam neki, hogy ez lehet a hiba, és visszakapcsoltam. Perszehogy ez volt a gond.

Konkluzió a fiamtól, hazudok a Feri szemét.

Viszont a bejegyzése ezen a napon /is/ őt minősíti.

Ja és igen. Ma a Ferivel elmentünk az új kerekesszékéért. Ez a szemét ember elvitt engem.

Reggel azzal kezdte amivel este abbahagyta, nekem már nagyon elegem lett.

Évek óta hallgatom ahogy mindenkire trágyát önt, mindenkit lehány, mindenkit tönkretesz.

Ordítva mondta, hogy el akar menni innen. Mondtam neki nem tartom vissza menjen.

Órák núlva leszól nekem telefonon, hogy bocsánatot kér a páromtól. Rajtam keresztül?

Nem vettem tudomást a bocsánatkéréséről mert egy percig sem gondolta komolyan.

Nem írok hozzászólást a blogjához?

Nem.

Ugyanis borzasztóan szégyellem magam, hogy ilyen a fiam.

Nem.

Ugyanis ha nem értek vele egyet/és ez sokszor előfordul, mert ki értene egyet az állandó fröcsögéssel, okádással amit másokra szabadít/, akkor megint szemétkedés és üvöltés a vége, valamint az, hogy én nem vagyok anya.

Ha olyat írok ami neki nem tetszik, nem rakja ki.

El kellett mennünk Pestre, hogy elintézzük az új kerekesszéket és hazafelé bement a Feri az internetszolgáltatóhoz, hogy újra legyen elsősorban neki internet elérése.

Rendes volt a tulaj és visszakapcsolt minket, de csak egy gépre. Mint mondta nem szeretné ha újra szemét tartalmú leveleket kapna.

Ezért vettünk egy routert, hogy megosztható legyen. Valami miatt nem mükődött a megosztás. Leszólt, hogy mondja meg a Feri az IP címet. Feri megnézte és bediktálta. Erre üvöltve a párom jó édes q....anyját kezdte szidni és minden buzi köcsögnek elmondta.

Ezt már a párom nem bírta elviselni és közölte, nem fog semmiben sem segíteni neki./persze nem tartotta be/

Felmentem mert hívott és útszéli hangon nekem is előadta magát. Kértem /sokadszorra/ hagyja abba és ne szídja más édesanyját, inkább engem mocskoljon. Tovább folytatta, erre otthagytam.

Később vittem fel neki kaját és tovább mocskolodott hiába kértem, majd felkapott egy kést és megfenyegetett.

2007-ben elköltözött a "barátnőjéhez" aki az anyjával együtt megszabadította több mint egy millióforinttól.Itt vette a routert és hangkártyát illetve egy komplett gépet 700.000.-ft-ért.

A routert nem adták vissza. A kártya értéke amint kihozta az üzletből már a felét sem érte.

Feri összeszerelt egy gépet amit eladtunk mert szükség volt a pénzre, tüzelőt kellett vennünk.

Igen felmentem segíteni, de a mocskolódását és üvöltözését hallgatva otthagytam.

És lőn csoda megoldotta egyedül.

Hatalmas robbajt hallottam , rohantam mert azt hittem felborult.

De nem, a gép borult fel/még jó hogy a modem nem oldalt volt mert eltört volna/ és ő rángatta a zsinórt ami bele volt gabalyodva a többi zsinórba.

Megkérdeztem, hogy miért nem szólt, hisz ennél kisebb dolgokért is letelefonált.

Válasz, azt hittem meg tudom csinálni és különben is ez a dolgom.

Összeszedtem a kiborult sós perecet, tallért és a többi kiömlött nasit, összeporszívoztam és közben hallgattam a mocskolódást.

Igen a Feri elment bevásárolni és mikor hazajött fáradta/ugyanis beteg/, leült, hogy megpihenjen.

Hívtuk a Telenort, de nem tudtak segíteni, így inkább vállaltam, hogy a fiam rám köpköd és nem küldi el a fenébe ezt a szolgáltatot is. Djuicos modemet vettünk neki és őket elérve rendeződött a gond.

Billentyűzet: Elvárja, hogy amikor méltoztatik abbahagyni a gép előtt üldögélést, akkor haptákba állva, éjszaka pucoljam le. Elnézést de este és éjszaka fáradt merek lenni és nem bírom megcsinálni.